A Les átkutatása sikertelen volt, ezt kénytelen vagyok belátni. Hűlt helye volt a cuccoknak, ahogy megmondtam. Az alattomos rablók semmi nyomot nem hagytak maguk után, akármennyire is kutakodtunk. Eszti a telefonjával minden egyes sarkot lefényképezett, mivel mondtam neki, hogy később még hasznos lehet, mert a filmekben sokszor a képeken vesznek észre valamit. Még lábnyomokat sem találtunk, pedig én azt külön kerestem. Semmi! Ujjlenyomatokat sajnos nem kereshettünk, pedig nekem az is az eszembe jutott a televízióban játszott nyomozós műsorok miatt. Ami különösen aggasztott, az azonban nem csak az volt, hogy nem találtunk hátrahagyott nyomokat a tolvajok. Kami az egész Les-átfésülés akció alatt a telefonján lógott, a 3G-jét használva Facebook-ozott. Tudtam én nagyon is jól, hogy Tomival beszélgetett végig. A szemeim szikrát szórtak akárhányszor csak ránéztem, Kami viszont fel se pillantott a mobilja képernyőjéből, észre se vette az én haragom. Pedig ha látta volna, biztos vette volna az adást.
Ahogy a Lest kutattuk, hirtelen egy biciklis lány közeledett az ösvényen. Lelassított mellettünk, mi pedig valamennyien furcsállóan kezdtük méregetni. Vilma volt az, azaz a becenevén, "Mia". A szokásos halálfejes kendőt viselte fején, szeme pedig ki volt húzva fekete szemceruzával. A Raj egyik végrehajtó egységéhez tartozott. Én személy szerint utáltam őt. Mindig keménykedett, káromkodott, köpködött, csodáltam, hogy még nem csapták ki a Rajból. Akármennyire is utáltam sokszor a Rajt, beláttam, hogy egy színvonalas, nívós szervezet volt, és Vilma fajta mihaszna, nagyszájú huligánok nem voltak odavalóak.
- Üzenetet hoztam a Vörös Rókáknak - köszörülte meg a torkát. Leszállt az extra vastagságú kerekű Mountain Bike biciklijéről, kitámasztotta, és felénk sétált. A lánc, ami a terepszínű térdnadrágjára volt felfüggesztve, csörögni kezdett, ahogy lépkedett.
- Halljuk - vontam fel a szemöldököm, és összefont karral figyeltem őt.
Mia kihúzott egy papírt a bő, lógós nadrágja oldalzsebéből, és hangosan felolvasta. A többiek és én csendben hallgattuk végig a szónoklatát.
- A Raj értesítései szerint illetéktelen személyek, melyeknek kilétét egyelőre nem sikerült azonosítanunk, kirabolták, illetve irataitól és egyéb fontos tárgyaitól megfosztották a Vörös Rókák által "Lesnek" címkézett helyet, melyet búvóhelyként alkalmaztak. Ezen események következtében a Raj szeretne közbe lépni ez ügyben, és módunkban áll felderíteni a bűncselekmény elkövetőit, mivel úgy érezzük, minket is érint, ha tolvaj ólálkodik a környéken. A hatáskörünk kiterjed a Vörös Rókák szervezetéig, így jogunkban áll arra kérni az egyesület tagjait, hogy minden információt szolgáltassanak ki nekünk, annak érdekében, hogy nyomozásunkat megkönnyítsék. Szándékaink tiszták, csupán a vétséget elkövető személyt vagy személyeket szeretnénk identifikálni. - fejezte be végre Mia az irat felolvasását.
- Ilyen hosszú és unalmas szöveget még soha életembe' nem hallottam! - forgatta a szemét Kata.
- Kuss legyen. Engem iderendeltek, én csak végrehajtó vagyok. Nem én írtam ezt! - vágott vissza Mia, aki nagyjából egy magas lehetett Katával, pedig Mia idősebb volt nála. - Szóval vöröskék, vagy most csicseregtek nekem a részletekről, vagy pedig beszéltek Hegyi Rékával - utasítgatott minket a lány, ellentmondás nem tűrő hangon.
Utáltam, hogy a Raj azt képzelte csak úgy parancsolgathat bárkinek.
- Jó, majd beszélünk Hegyi Rékával - mondtam a szememet forgatva.
Látszott rajtam, hogy nem volt ínyemre ez az egész. A Raj nagylelkűen segédkezik nekünk? Aha, persze! Szerintem meg csak belepofátlankodik a mi ügyünkbe, amihez az égadta világon semmi joguk nincsen! Próbálnak itt nagyosan fogalmazni meg okoskodni, de én az üres szavak mögé látok: azt hiszik, ha segítenek, utána tartozni fogunk nekik. Akarnak valamit, ez kétségtelen. Valahogy majd vissza kell fizetnünk az ő kis segítségüket, és az bizony nem kis kérés lesz, előre érzem.
- Ajánlom is, hogy beszélj Rékával, vagy ha nem, hamarosan újra találkozunk, kislány - nézett rám Mia szúrósan, majd elkapta az arcát, és Kami felé fordult. - Mellesleg neked is hoztam üzenetet, Kamilla. Nem tudom mi a faszt képzel ez a Tomi gyerek, hogy postagalambnak használ. Nem személyes üzeneteket adok át, csak hivatali ügyekben veszek részt - mérgelődött a lány, majd megigazította a fekete-szürke csíkos csukószorítóját.
- Mi van Tomival? - kérdezte döbbenten Kami, fülig vörösödve.
A többiek értetlenül meredtek Kamira, egyedül csak én kezdtem kapizsgálni mi is történik. Mia válaszolt Kaminak.
- Hegyi Tomi azt üzeni találkozzatok holnap délután, azaz vasárnap, pontban három órakor. A helyszín nem más, mint a Kilátó. Te is egyedül menj, és Tomi is egyedül fog menni a többiek nélkül. Ja, és ezt a kis csomagot is küldi - dobott le a földre egy papírba csomagolt valamit. - Sok sikert, kretének - mondta röhögve Mia, majd felpattant a bicajára és elhajtott.
Ahogy elment Mia, a lányok egymás szavába vágva ötletelni kezdtek, amik vitákba gabalyodtak. Időközben Kami odasétált a földre ejtett csomaghoz, felvette, és a kezében szorongatta.
- Ez valami Róka-Bádtál találkozó lesz? - kérdezte Eszti a többiek felé fordulva.
- Akkor miért csak Kamit hívták? - ráncolta össze a homlokát Pepe.
- Ez egy csapda! - kiáltotta Kata harciasan, a tőle elvárható, rögtön gyanúsítgató gondolkodásmódja szerint.
- Dehogy csapda! - ellenkezett Kami, akinek arca rettentő vörös volt. Akármennyire is próbálta, nem tudta leplezni mennyire meg volt illetődve az üzenet hallatán.
- Szerintem ez egy randimeghívás - húzódott széles vigyorra Pepe mindig pirosas-rózsaszínes színű szája. Mindig olyan volt, mintha ki lenne rúzsozva. Látszott Pepén, hogy ő azt szeretné, hogy randi legyen, tetszett neki ez a helyzet. Szerette a romantikus dolgokat, de általában csak kívülállóként tapasztalta őket. Ő maga mindig kicsit éretlenül állt ezekhez a dolgokhoz, szerintem kicsit lökött volt még ilyesmikhez.
- Egy rókalány nem randizik bádtállal, és egy bádtál se rókával. Ez benne volt a Vörös Törvénykönyvben! - magyarázta Eszti. - Mint a kutyák és macskák, két külön dologról beszélünk! Ellenségekről!
- Zokni, a mi cicánk nagyon jól kijön a szomszéd kutyával - jegyeztem meg. - És a Vörös Törvénykönyv megszűnt létezni, amióta idegen kézbe kerül. Újra kell írnunk, ami amúgy se ártott volna, mert ráfért egy kis újítás.
- Jó, de alapvetően akkor sem barátkoznak a kutyák a macskával... A kivétel erősíti a szabályt! - akadékoskodott Eszti.
- Mi van, ha Kamiék esete is kivétel? - vontam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. - Most megfogtalak, mi? - vigyorogtam elégedetten.
- Hát... - kezdett bele Eszti a válaszba, de Kata félbe szakította őt.
- Semmi értelme erről vitatkozni! Ez egy csapda! - ismételte meg a már korábban említett állítását. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a Bádtálok gonosz férgek, akik minden eszközt bevetnek, csakhogy átvághassanak minket.
Pepét nem hatotta meg Kata vádaskodása.
- Kami és Tomi randiziiiiiiiiiiiik, Kami és Tomi randiziiiiiiik - ismételgette vihogva, ugrándozva lelkesen.
- Ez nem olyan randi szerintem.... - motyogta Kami.
- Minden randi olyan randi! - viháncolt Pepe tovább.
- Egyetértek Katával, szerintem ez nem igazi randimeghívás, csak egy Bádtál csapda! - nyilatkozta Eszti.
Nem igazán tudtam beszállni a vitába, mivel még nem tudtam kiigazodni magam sem a dolgokon. Nem is akartam közbeszólni, beleavatkozni a veszekedésükbe. Azon töprengtem inkább, hogyan tovább. Egy napunk volt kitalálni, hogy Kami elmenjen-e, vagy sem. Persze ez az ő döntése kellett, hogy legyen, de mi is beleavatkozhattunk.
Pár percig csendben figyeltem ahogy veszekednek. Kamit kellemetlenül érintette az egész, végig csak halkan motyogott, a vékonyka hangjával nem tudott fölülemelkedni a többiekén. Farmer szoknyája alját igazgatta, és leszegezett fejjel balerinatopánját bámulta.
- Azt javaslom, - kezdtem bele eltöprengve a mondandómba. - hogy holnap Kami menjen el a Kilátóhoz. Tegyünk úgy, mintha egyedül menne, de a fák mögül leselkedjünk. Szóval ha látjuk, hogy egy csapda, közbelépünk.
- Ez jó ötlet! - bólintott Pepe, majd a Kami kezében lévő csomagra tévedt a tekintete. - De nem bontjuk ki előtte azt az izét?
Ekkor mindenki Kami felé fordult, aki az egyik kezében még mindig erősen szorongatta a csomagot. Ő látszólag nem akarta kinyitni mindenki előtt, biztos félt, hogy valami személyes dolog lesz benne, ami nem tartozik a többiekre. Már mondani is akartam, hogy ezt Kami egyedül kéne intézze, de Kata rögtön cselekedett. Erőszakosan kirántotta Kami kezéből a csomagot, és úgy szaggatta le róla a papírt, mint mohó öt éves kisfiú a karácsonyi ajándékát. Azonban a papír csak újabb papírokat tartalmazott, és tulajdonképpen az egész csomag egy papírgombolyag volt. Kami arcán csalódottság tükröződött. Én lehajoltam a Kata által földre ledobott papírokért, ugyanis észrevettem, hogy pár darabra írtak valamit. Felvettem őket, és megnéztem.
- "Ez mi?" - olvastam fel hangosan, ami a papírdarabkára volt írva.
- Mit t'om én mi az - vonogatta a vállát Kata.
- Nem én kérdezem... Ez van ráírva - nevettem el magam.
Elolvastam a többi papírfecnit, és azokra is ez a két szó volt ráírva: "Ez mi?". Nem igazán értettem, mi értelme van. Mellesleg papírpazarlás volt az egész.
- Elég gyenge poén - ingatta meg a fejét Eszti.
- Ez a Tomi tiszta hülye! - vihogott Pepe.
Egy röhögcséltünk Tomi idiótaságán, majd szavazást indítványoztam annak ügyében, hogy hogy legyen a Kilátó-akció. Egyedül Eszti szavazott arra, hogy Kami el se menjen a találkára. A többiekkel egyetértettünk abban, hogy Kami el kell menjen, mi pedig szépen figyelünk a háttérből. Úgy egyeztünk meg, én, Kata és Pepe fogunk leselkedni, mivel Eszti nem ért rá vasárnap délután, ugyanis a nagymamájához mentek ebédre.
Ahogy a Lest kutattuk, hirtelen egy biciklis lány közeledett az ösvényen. Lelassított mellettünk, mi pedig valamennyien furcsállóan kezdtük méregetni. Vilma volt az, azaz a becenevén, "Mia". A szokásos halálfejes kendőt viselte fején, szeme pedig ki volt húzva fekete szemceruzával. A Raj egyik végrehajtó egységéhez tartozott. Én személy szerint utáltam őt. Mindig keménykedett, káromkodott, köpködött, csodáltam, hogy még nem csapták ki a Rajból. Akármennyire is utáltam sokszor a Rajt, beláttam, hogy egy színvonalas, nívós szervezet volt, és Vilma fajta mihaszna, nagyszájú huligánok nem voltak odavalóak.
- Üzenetet hoztam a Vörös Rókáknak - köszörülte meg a torkát. Leszállt az extra vastagságú kerekű Mountain Bike biciklijéről, kitámasztotta, és felénk sétált. A lánc, ami a terepszínű térdnadrágjára volt felfüggesztve, csörögni kezdett, ahogy lépkedett.
- Halljuk - vontam fel a szemöldököm, és összefont karral figyeltem őt.
Mia kihúzott egy papírt a bő, lógós nadrágja oldalzsebéből, és hangosan felolvasta. A többiek és én csendben hallgattuk végig a szónoklatát.
- A Raj értesítései szerint illetéktelen személyek, melyeknek kilétét egyelőre nem sikerült azonosítanunk, kirabolták, illetve irataitól és egyéb fontos tárgyaitól megfosztották a Vörös Rókák által "Lesnek" címkézett helyet, melyet búvóhelyként alkalmaztak. Ezen események következtében a Raj szeretne közbe lépni ez ügyben, és módunkban áll felderíteni a bűncselekmény elkövetőit, mivel úgy érezzük, minket is érint, ha tolvaj ólálkodik a környéken. A hatáskörünk kiterjed a Vörös Rókák szervezetéig, így jogunkban áll arra kérni az egyesület tagjait, hogy minden információt szolgáltassanak ki nekünk, annak érdekében, hogy nyomozásunkat megkönnyítsék. Szándékaink tiszták, csupán a vétséget elkövető személyt vagy személyeket szeretnénk identifikálni. - fejezte be végre Mia az irat felolvasását.
- Ilyen hosszú és unalmas szöveget még soha életembe' nem hallottam! - forgatta a szemét Kata.
- Kuss legyen. Engem iderendeltek, én csak végrehajtó vagyok. Nem én írtam ezt! - vágott vissza Mia, aki nagyjából egy magas lehetett Katával, pedig Mia idősebb volt nála. - Szóval vöröskék, vagy most csicseregtek nekem a részletekről, vagy pedig beszéltek Hegyi Rékával - utasítgatott minket a lány, ellentmondás nem tűrő hangon.
Utáltam, hogy a Raj azt képzelte csak úgy parancsolgathat bárkinek.
- Jó, majd beszélünk Hegyi Rékával - mondtam a szememet forgatva.
Látszott rajtam, hogy nem volt ínyemre ez az egész. A Raj nagylelkűen segédkezik nekünk? Aha, persze! Szerintem meg csak belepofátlankodik a mi ügyünkbe, amihez az égadta világon semmi joguk nincsen! Próbálnak itt nagyosan fogalmazni meg okoskodni, de én az üres szavak mögé látok: azt hiszik, ha segítenek, utána tartozni fogunk nekik. Akarnak valamit, ez kétségtelen. Valahogy majd vissza kell fizetnünk az ő kis segítségüket, és az bizony nem kis kérés lesz, előre érzem.
- Ajánlom is, hogy beszélj Rékával, vagy ha nem, hamarosan újra találkozunk, kislány - nézett rám Mia szúrósan, majd elkapta az arcát, és Kami felé fordult. - Mellesleg neked is hoztam üzenetet, Kamilla. Nem tudom mi a faszt képzel ez a Tomi gyerek, hogy postagalambnak használ. Nem személyes üzeneteket adok át, csak hivatali ügyekben veszek részt - mérgelődött a lány, majd megigazította a fekete-szürke csíkos csukószorítóját.
- Mi van Tomival? - kérdezte döbbenten Kami, fülig vörösödve.
A többiek értetlenül meredtek Kamira, egyedül csak én kezdtem kapizsgálni mi is történik. Mia válaszolt Kaminak.
- Hegyi Tomi azt üzeni találkozzatok holnap délután, azaz vasárnap, pontban három órakor. A helyszín nem más, mint a Kilátó. Te is egyedül menj, és Tomi is egyedül fog menni a többiek nélkül. Ja, és ezt a kis csomagot is küldi - dobott le a földre egy papírba csomagolt valamit. - Sok sikert, kretének - mondta röhögve Mia, majd felpattant a bicajára és elhajtott.
Ahogy elment Mia, a lányok egymás szavába vágva ötletelni kezdtek, amik vitákba gabalyodtak. Időközben Kami odasétált a földre ejtett csomaghoz, felvette, és a kezében szorongatta.
- Ez valami Róka-Bádtál találkozó lesz? - kérdezte Eszti a többiek felé fordulva.
- Akkor miért csak Kamit hívták? - ráncolta össze a homlokát Pepe.
- Ez egy csapda! - kiáltotta Kata harciasan, a tőle elvárható, rögtön gyanúsítgató gondolkodásmódja szerint.
- Dehogy csapda! - ellenkezett Kami, akinek arca rettentő vörös volt. Akármennyire is próbálta, nem tudta leplezni mennyire meg volt illetődve az üzenet hallatán.
- Szerintem ez egy randimeghívás - húzódott széles vigyorra Pepe mindig pirosas-rózsaszínes színű szája. Mindig olyan volt, mintha ki lenne rúzsozva. Látszott Pepén, hogy ő azt szeretné, hogy randi legyen, tetszett neki ez a helyzet. Szerette a romantikus dolgokat, de általában csak kívülállóként tapasztalta őket. Ő maga mindig kicsit éretlenül állt ezekhez a dolgokhoz, szerintem kicsit lökött volt még ilyesmikhez.
- Egy rókalány nem randizik bádtállal, és egy bádtál se rókával. Ez benne volt a Vörös Törvénykönyvben! - magyarázta Eszti. - Mint a kutyák és macskák, két külön dologról beszélünk! Ellenségekről!
- Zokni, a mi cicánk nagyon jól kijön a szomszéd kutyával - jegyeztem meg. - És a Vörös Törvénykönyv megszűnt létezni, amióta idegen kézbe kerül. Újra kell írnunk, ami amúgy se ártott volna, mert ráfért egy kis újítás.
- Jó, de alapvetően akkor sem barátkoznak a kutyák a macskával... A kivétel erősíti a szabályt! - akadékoskodott Eszti.
- Mi van, ha Kamiék esete is kivétel? - vontam fel a szemöldököm, majd elmosolyodtam. - Most megfogtalak, mi? - vigyorogtam elégedetten.
- Hát... - kezdett bele Eszti a válaszba, de Kata félbe szakította őt.
- Semmi értelme erről vitatkozni! Ez egy csapda! - ismételte meg a már korábban említett állítását. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a Bádtálok gonosz férgek, akik minden eszközt bevetnek, csakhogy átvághassanak minket.
Pepét nem hatotta meg Kata vádaskodása.
- Kami és Tomi randiziiiiiiiiiiiik, Kami és Tomi randiziiiiiiik - ismételgette vihogva, ugrándozva lelkesen.
- Ez nem olyan randi szerintem.... - motyogta Kami.
- Minden randi olyan randi! - viháncolt Pepe tovább.
- Egyetértek Katával, szerintem ez nem igazi randimeghívás, csak egy Bádtál csapda! - nyilatkozta Eszti.
Nem igazán tudtam beszállni a vitába, mivel még nem tudtam kiigazodni magam sem a dolgokon. Nem is akartam közbeszólni, beleavatkozni a veszekedésükbe. Azon töprengtem inkább, hogyan tovább. Egy napunk volt kitalálni, hogy Kami elmenjen-e, vagy sem. Persze ez az ő döntése kellett, hogy legyen, de mi is beleavatkozhattunk.
Pár percig csendben figyeltem ahogy veszekednek. Kamit kellemetlenül érintette az egész, végig csak halkan motyogott, a vékonyka hangjával nem tudott fölülemelkedni a többiekén. Farmer szoknyája alját igazgatta, és leszegezett fejjel balerinatopánját bámulta.
- Azt javaslom, - kezdtem bele eltöprengve a mondandómba. - hogy holnap Kami menjen el a Kilátóhoz. Tegyünk úgy, mintha egyedül menne, de a fák mögül leselkedjünk. Szóval ha látjuk, hogy egy csapda, közbelépünk.
- Ez jó ötlet! - bólintott Pepe, majd a Kami kezében lévő csomagra tévedt a tekintete. - De nem bontjuk ki előtte azt az izét?
Ekkor mindenki Kami felé fordult, aki az egyik kezében még mindig erősen szorongatta a csomagot. Ő látszólag nem akarta kinyitni mindenki előtt, biztos félt, hogy valami személyes dolog lesz benne, ami nem tartozik a többiekre. Már mondani is akartam, hogy ezt Kami egyedül kéne intézze, de Kata rögtön cselekedett. Erőszakosan kirántotta Kami kezéből a csomagot, és úgy szaggatta le róla a papírt, mint mohó öt éves kisfiú a karácsonyi ajándékát. Azonban a papír csak újabb papírokat tartalmazott, és tulajdonképpen az egész csomag egy papírgombolyag volt. Kami arcán csalódottság tükröződött. Én lehajoltam a Kata által földre ledobott papírokért, ugyanis észrevettem, hogy pár darabra írtak valamit. Felvettem őket, és megnéztem.
- "Ez mi?" - olvastam fel hangosan, ami a papírdarabkára volt írva.
- Mit t'om én mi az - vonogatta a vállát Kata.
- Nem én kérdezem... Ez van ráírva - nevettem el magam.
Elolvastam a többi papírfecnit, és azokra is ez a két szó volt ráírva: "Ez mi?". Nem igazán értettem, mi értelme van. Mellesleg papírpazarlás volt az egész.
- Elég gyenge poén - ingatta meg a fejét Eszti.
- Ez a Tomi tiszta hülye! - vihogott Pepe.
Egy röhögcséltünk Tomi idiótaságán, majd szavazást indítványoztam annak ügyében, hogy hogy legyen a Kilátó-akció. Egyedül Eszti szavazott arra, hogy Kami el se menjen a találkára. A többiekkel egyetértettünk abban, hogy Kami el kell menjen, mi pedig szépen figyelünk a háttérből. Úgy egyeztünk meg, én, Kata és Pepe fogunk leselkedni, mivel Eszti nem ért rá vasárnap délután, ugyanis a nagymamájához mentek ebédre.
***
Másnap dél körül már igyekeztem kifelé az ajtón otthon, ugyanis megbeszéltük Kamival és Pepével, hogy hárman találkozunk még azelőtt, hogy elmennénk a Kilátóhoz. Kata nem akart csak a leselkedésben részt venni, márpedig akkor valami egészen mást akartunk csinálni, ami persze azért szintén az akció része volt. Ki akartuk csinosítani kicsit Kamit arra az esetre, ha igazi randiról volt szó valójában. Pepééknél találkoztunk, mivel az ő házuk volt a legközelebb a hegyhez.
Út közben zenét hallgattam a nővéremtől csórt MP3 zenelejátszón. Teljesen bele voltam mélyedve valami "Green Day" nevezetű számba a park mellett sétálgatva, mikor egyszer csak éreztem, hogy egy kéz hozzáér a vállamhoz. Ijedten téptem ki a fülemből a fülhallgatót, és fordultam hátra.
Barnus vigyorogva állt mögöttem. Mérgesen fújtattam egyet, idióta Bádtál!
- Mit akarsz? - förmedtem rá.
- Én is örülök, hogy látlak, Borsi! - nevette el magát. - Csak azt akartam kérdezni, hogy Kami megkapta-e az üzenetet, amit Tomi küldött neki tegnap.
- Megkapta - mormogtam, majd felgyorsítottam a lépteim, hátha felfogja, hogy nincs kedvem az ő kis társaságához.
Cseppet sem zavarta az én visszautasító stílusom, tartotta a tempót.
- Szuper! - mondta széles, huncut mosollyal az arcán.
Legszívesebben letöröltem volna azt az idióta vigyort az idegesítő fejéről. Nem mondtam semmit, csöndben trappoltam tovább, összeszorított ajkakkal. Barnus mellettem ugrált továbbra is.
- Netán, sietsz most valahova, Borsó? - kérdezte szórakozottan.
- Ne hívj Borsónak! Semmi közöd ahhoz, hova igyekszem éppen! - vágtam rá.
A Bádtálok egy idióta szokása volt, hogy Borsi helyett Borsónak hívtak. Barnust jó pár percbe telt, mire leráztam. Sokat kérdezősködött, akadékoskodott, kötözködött. Nagyon érdeklődött aziránt, hogy pontosan mit tervezünk délutánra, és Kami el fog-e menni a találkozóra. Átláttam a szándékain, tudtam én, hogy csak ki akarta húzni belőlem a titkos dolgokat. Ami azt illeti az a sejtésem támadt, hogy virgonc, csintalan vigyora mögött rejteget valamit. A Bádtálok rosszban sántikáltak, kifejezetten úgy éreztem. Persze ők mindig azt tették, de most tényleg különösen rossz előérzetem támadt. Úgy döntöttem majd elmesélem Pepééknél a többieknek is, hogy találkoztam Barnussal.
Út közben zenét hallgattam a nővéremtől csórt MP3 zenelejátszón. Teljesen bele voltam mélyedve valami "Green Day" nevezetű számba a park mellett sétálgatva, mikor egyszer csak éreztem, hogy egy kéz hozzáér a vállamhoz. Ijedten téptem ki a fülemből a fülhallgatót, és fordultam hátra.
Barnus vigyorogva állt mögöttem. Mérgesen fújtattam egyet, idióta Bádtál!
- Mit akarsz? - förmedtem rá.
- Én is örülök, hogy látlak, Borsi! - nevette el magát. - Csak azt akartam kérdezni, hogy Kami megkapta-e az üzenetet, amit Tomi küldött neki tegnap.
- Megkapta - mormogtam, majd felgyorsítottam a lépteim, hátha felfogja, hogy nincs kedvem az ő kis társaságához.
Cseppet sem zavarta az én visszautasító stílusom, tartotta a tempót.
- Szuper! - mondta széles, huncut mosollyal az arcán.
Legszívesebben letöröltem volna azt az idióta vigyort az idegesítő fejéről. Nem mondtam semmit, csöndben trappoltam tovább, összeszorított ajkakkal. Barnus mellettem ugrált továbbra is.
- Netán, sietsz most valahova, Borsó? - kérdezte szórakozottan.
- Ne hívj Borsónak! Semmi közöd ahhoz, hova igyekszem éppen! - vágtam rá.
A Bádtálok egy idióta szokása volt, hogy Borsi helyett Borsónak hívtak. Barnust jó pár percbe telt, mire leráztam. Sokat kérdezősködött, akadékoskodott, kötözködött. Nagyon érdeklődött aziránt, hogy pontosan mit tervezünk délutánra, és Kami el fog-e menni a találkozóra. Átláttam a szándékain, tudtam én, hogy csak ki akarta húzni belőlem a titkos dolgokat. Ami azt illeti az a sejtésem támadt, hogy virgonc, csintalan vigyora mögött rejteget valamit. A Bádtálok rosszban sántikáltak, kifejezetten úgy éreztem. Persze ők mindig azt tették, de most tényleg különösen rossz előérzetem támadt. Úgy döntöttem majd elmesélem Pepééknél a többieknek is, hogy találkoztam Barnussal.
