Kami kiöltöztetése nehéz feladatnak bizonyult. Hárman összedugtuk a buksinkat, és gondolkozni kezdtünk. Pepe kinyitotta Kami ruhásszekrényét, és elkezdte átfésülni a ruhadarabokat, közben pedig hangosan gondolkodott, megjegyzéseket tett.
- Ez a ruha túl ovis! Egy másodikos se venné fel - jelentette ki egy epres felsőt kiráncigálva a fiókból, amit hamarosan vissza is gyömöszölt. - Valami olyan kéne ami csini, mégse túl sok! - magyarázta. - Valami olyan, ami nem mondja el, hogy ki akartál öltözni, de mégis csini.
- Már picit gondolkodtam a dolgon - lépett a szekrényhez Kami is. - Erre a szoknyára gondoltam - húzott elő az alsó fiókból egy egyszerű, derékig felhúzható sötétkék szoknyát.
- Ez olyan titkárnős - grimaszolt Pepe. - Nővérem hord ilyesmiket, pedig ő már egy tizenhét éves felnőtt! Ennyire nem kell nagyos legyél.
- Túl ünnepi - fűztem hozzá Pepével egyetértően.
Kami kicsit csalódott arckifejezéssel hajtogatta össze a szoknyát, és tette vissza a helyére. Mondani akartam, hogyha nagyon akarja felveheti, hiszen ez mégis csak az ő randija, de aztán megpillantottam a fogason egy divatos pólót. Gyorsan kivettem a szekrényből, és hozzámértem Kamihoz. A póló teteje fodros volt, és egy angol felirat szerepelt rajta dőlt betűkkel, amit sajnos nem értettem. A színe világos barack volt, ízléses és szép.
- Ez lesz a neked való! - jelentettem ki ünnepélyesen.
- Nem is tudom... - motyogta Kami elgondolkozva. - Felpróbálom. - határozta el magát, aztán át is sietett a fürdőszobába.
Nagyon szégyellős volt, a suli öltözőnél is mindig a vécében öltözött tesi órák előtt és után. Persze, én se voltam az a mutogatós fajta, utáltam például a bikiniket, de azért én ügyesen el tudtam takargatni magam öltözés közben, nem voltam paramániás, vagy mi a csuda.
Kami hamarosan visszatért a fürdőszobából. A póló tökéletesen állt rajta, és meglepő módon nagyon is passzolt ahhoz a farmerszoknyához, amit akkor viselt. Részemről készen állt a randira, de Pepe arcán lehetett látni, hogy ő még nem teljesen elégedett. Csípőre rakta a kezét, és hunyorított szemmel végigmérte Kamit, annyira alaposan és hosszan, hogy szegény Kami teljesen zavarba jött tőle. Valamit hümmögött, vakargatta az állát, majd felnézett Kami arcára.
- Jó... Jó... De valami hiányzik! - mondta az ajkát harapdálva.
Felpattant, Kami fiókjaiban kezdett el turkálni. Nagy rumlit csinált, és láttam Kami arcán, hogy nem tetszik neki a dolog, de nem szólt semmit. Végül én odaszóltam neki egy "Óvatosabban"-t, mire Pepe csak grimaszolt. Végül pár kis kosárkát átfésülve előhúzott egy ezüstszínű karkötőt, amin csomó kabala volt. Az unokatesójától kapta, és azóta minden ünnepkor kapott rá új kabalákat, már korábban mutatta nekem. Kicsit irigyeltem is miatta, az én unokatesóim kicsik, és a nevemet se tudják kimondani rendesen, mindig Bojszinak hívnak, és az az ajándékom, hogy vigyázhatok rájuk, amíg anyuék bemennek a nagyvárosba.
Kami felvette a karkötőt, és tudtuk, hogy készen van. Pepe is elégedetten bólintott, Kami is mosolyogva méregette magát a szobája falán felakasztott tükörben. Sajnos, a nehezén még nem voltunk túl. Kata hamarosan csengetett, hogy együtt sétáljunk a Kilátóhoz.
Biciklivel akartunk menni, de én sajnos gyalog mentem Kamiékhoz. Végül Kata biciklijének a hátuljára ültem, és úgy mentünk el a Hegy aljáig. A Hegyen felfele nagyon fárasztó a bringázás, szóval a nagyiék telkénél, ami a Hegy alján van, leraktunk a biciklijeinket. Amúgy is túl feltűnő lett volna, ha a Bádtálok megtalálják a bringákat a Kilátó környékén. Ahogy fölfelé sétáltunk, Kami végig nagyon ideges volt, alig szólalt meg. Pepe végig arról fecsegett, hogy ő anyukája Glamúr nevű újságában mindenféle érdekes dolgot olvasott a randizásról. Kata végig grimaszolt és fújongott. Ahogy sétált, észrevettem, hogy a zsebében lapul valami fadarab.
- Mi van a zsebedben? - kérdeztem Katától.
A lány büszkén húzta elő a fadarabot, ami egy csúzli volt. Másik zsebéből előhúzott egy rücskös kavicsot, amit a fél kezében kezdett el dobálni fel-le.
- Majd megtanulják ezzel, hogy ne packázzanak a Rókákkal - vigyorgott Kata, azzal a tipikus Katás gonosz mosollyal.
- Te megvesztél? Ezzel komolyan megsebezhetsz valakit! - kiáltottam Katára, akinek cseppet sem tetszett a viselkedésem.
- Komolyan véded a Bádtálokat? - hitetlenkedett Kata.
- Nem szívelem őket, de azért nem akarom megölni egyiküket se! - vágtam rá.
- Ti tudjátok - húzta a száját a lány, és elszontyolodva visszamélyesztette a csúzlit a zsebébe.
Ahogy a Kilátó közelébe értünk, én, Pepe és Kata leváltunk Kamitól. A fák közé sétáltunk, és elbújtunk egy olyan helyre, ahonnan tökéletesen ráláttunk a Kilátóra, de mégsem voltunk észrevehetők. Hallótávolságon belül telepedtünk le, így tudtuk követni az eseményeket. Visszafojtott lélegzettel figyeltünk, ahogy Kami szépen lassan a Kilátóhoz sétál. Tomi ott állt már, és várt rá, a fejét lehajtva a cipőjét bámulta. Nem tűnt túl feldobottnak, az egész nagyon furcsa volt, és éreztem, hogy valami nincsen rendjén. Nagyot nyeltem, szinte olyan ideges voltam, mint amilyen Kami volt. Legalábbis ő nagyon annak tűnt, ahogy lassan, kimért léptekkel Tomi felé sétált. A mozgása is olyan természetellenes volt. Tomi észrevette ahogy közeledett, felnézett, de még mindig nem mosolyodott el, sőt, valamiféle csalódás suhant át az arcán, mintha nem akarta volna, hogy Kami elmenjen a találkozóra.
- Szia Kami... - köszönt Tomi.
- Szia! - köszönt vissza Kami hangosan.
Tomi hirtelen Kamihoz lépett, és egy pillanatra azt hittem, puszit akar adni neki. De nem azt tette. Valamit súgott neki, mire Kami szemei elkerekedtek. Nem az a jó fajta döbbenet volt, úgy tűnt le volt sújtva! Hirtelen elkezdett futni, a Kilátótól el, mire hirtelen egy csapat Bádtál jelent meg a Kilátó mögül, a domb felől, és ők gyorsabbak voltak, mint Kami. Mi sem maradhattunk tétlenek, előugrottunk a rejtekhelyünkről, felfedve a kilétünket, és utánuk eredtünk. Tomi nem futott, vele az egyik Bádtál - pontosabban Liz - kiabált.
- Te idióta, mi a fenét mondtál neki? Hagynod kellett volna, amíg bekerítjük! - üvöltözte, mire Tomi csak összefont karral állt, leszegezett tekintettel.
- Nocsak, itt vannak a Vörös Fókák! - röhögött Hegyó.
- Ti szemetek! Mégis mit képzeltek magatokról?! - üvöltöttem utánuk.
Püski, Hegyó és Leó gyors futók voltak, hamar utolérték Kamit. Megragadták a karját, Kami küszködött, de nem tudott kiszabadulni. Megpróbálta megharapni Hegyót, aki még időben elrántotta a kezét, és csak lökött egyet Kami fején.
- Kami a miénk, ha meg akarjátok kapni, váltságdíjat kell fizetnetek, Fókák! - kiáltotta Hegyó.
Kata elővette a csúzlit, ellőtte a követ, ami Püski lábát találta el. A világos szőke hajú fiú felordított a fájdalomtól, mire Kata csak nevetett, de nem állította meg őket, Püski meg sem mozdult. Kami kapálózott, de hiába. Mi nem mertünk közelebb menni, nehogy elkapjanak. Kata messzebbről csúzlizott, de csak kisebb kavicsokat talált, amikkel már nehezebb volt célozni, és nem is okozott nagy fájdalmat nekik. Mindenki kiabált, rohangált, hatalmas volt a kavalkád, Kami pedig már majdnem sírt. Minden gyorsan és hirtelen történt, alig tudtam követni az eseményeket. Annyit tudtam felfogni, hogy Kamit elfogták, és el akarják rabolni. Kétségbeesetten odarohantam Kamihoz, hogy segítsek neki, de rögtön elém állt egy Bádtál, pontosabban Liz, és nem engedett oda. Liz magasabb volt nálam, és talán erősebb is. Kami utánam kiáltott, hogy segítsek, én viszont tétlen voltam, ami nagyon felidegesített. Ami hamar feltűnt, hogy egy Bádtál hiányzott. Megszámoltam őket, és biztos voltam benne, hogy nem volt teljes a létszám.
Hamarosan Barnus bukkant fel az út másik oldaláról, azzal a biciklijével, aminek a végére csatolható egy kicsi szekérszerűség. Azzal szokta az almazsákokat is hozni a nagybácsijuk almaföldjéről. Kamit berángatták a szekérre, Püski is beült oda, hogy ne tudjon Kami kiugorni. Kami sipítozott, a Bádtálok pedig kiabáltak rá, hogy nyugodjon meg. Nem éppen a legjobb módszer egy ember lényugatásara, hah! Hallatlan! Barnus persze nem volt olyan erős, hogy mindkettejüket el tudja bírni, csakhogy a Kilátótól a Hegyen csak lefelé kell menni, és ott simán gurulhattak lefelé. Villámgyorsan suhantak el mellettünk, Pepe csak úgy ide-oda kapkodta a fejét földbe gyökerezett lábbal. Én próbáltam eléjük állni, de Barnus csak kikerült, és azt hiszem komolyan megsérültem volna, ha elüt. Próbáltunk utánuk futni, de gyalog nem sokra mentünk. Eszembe jutott, hogy Kami bringával jött föl, így gyorsan a Kilátóhoz futottam, ahova azt kitámasztotta. Csakhogy annak már hűlt helye volt, egy Bádtál lenyúlta. Mérges voltam, tehetetlen. A többiek már lefelé futottak, Pepe és Kata reménytelenül rohant Barnusék után, hangosan szitkozódva és fenyegetőzve. Kata a legrondább csúnya szavakat vágta a Bádtálok fejéhez, de ők csak kinevették. Akkor már kevésbé nevettek, mikor Kata eltalálta Leó fejét fadarabbal. Pár Bádtál bringával követte Barnusékat, kivétel Tomi, aki lazán gyalogolt utánuk, zsebre vágott kézzel. Mivel más már nem maradt fent, szóba elegyedtem vele, hátha kihúzok belőle valami információt.
- Hé, Tomi - léptem oda hozzá kisvártatva.
- Mi van? - förmedt rám a fiú.
Úgy tűnt ő nem volt olyan diadalittas hangulatban, mint a kárörvendő társai.
- Mi volt ez az egész? - néztem rá az arcát fürkészve.
Tomi egy ideig nem válaszolt, csak sétált lefelé némán, összeszorított ajkakkal, az úton heverő kavicsokat rugdosva, amiket valószínűleg Kata dobált szét. Majd egyszer csak megszólalt, és szinte dőlt belőle a szó, ami elég meglepő volt Tomitól, aki mindig olyan szűkszavú és lekezelő a Rókákkal. Komolyan, még Barnus is barátságosabb szokott lenni, mint Tomi.
- Én nem ezt akartam. Az üzenetet nem is én hagytam Kaminak, hanem Püski, és semmi közöm az egészhez. Csak elrángattak ide és odaállítottak. Nem egyeztem bele a tervbe! A Bádtálok tisztességesek voltak régebben, de ez egy olcsó kis trükk, ami nem méltó a Bádtál névhez. Nem az én stílusom a sunyiskodás, ez rohadt gáz volt! - köpködte a szavakat indulatosan. - Püski úgy viselkedik, mintha ő lenne a bandavezér. Pedig már rég megszavaztuk, hogy Barnus az. Jó, persze, te nem tudod miről beszélek, mert nálatok "demokrácia" van, ami lássuk be egyáltalán nem működik... - mondta. Ajj, pedig már kezdett normálisnak tűnni!
- Egy pillanatra azt hittem kezdesz tűrhetően viselkedni - grimaszoltam. - Mit terveznek Kamival?
- Miért árulnám el? - vonta fel a szemöldökét Tomi.
- Mert tudom, hogy te se tartod ezt az egészet helyesnek, az előbb mondtad! Ha segítesz kiszabadítani, nem tudja meg senki.
- Ja, mert a híres Borsi, a Rókalány a becsületéről híres - gúnyolódott Tomi.
- Te tudod, Tomi. Akkor maradj olyan szánalmas féreg, mint a többiek! - vágtam rá, és felgyorsítottam lépteim, otthagyva a lassan slattyogó Tomit.
És én még azt hittem most az egyszer ésszerűen gondolkodik egy Bádtál! Na még mit nem. Tomi is pont olyan, mint a többiek, és legalább most már ezt Kami is tudni fogja, és nem fog többet vele Facebook-on beszélgetni. Tomi meg megérdemli, chateljen magával.
- Borsi! - kiáltott utánam Tomi, mikor már messzebb voltam tőle.
- Igen? - néztem hátra.
- Várj! - mondta, és odarohant hozzám. - Bocs, bunkó voltam.
Felvontam a szemöldököm.
- Hát, igen, az voltál - mondtam összefont karral, méregetve őt.
- Másodjára nem fogok bocsánatot kérni, ne is várd - vetette oda gyorsan.
Forgattam a szemem.
- Nem is vártam, csak kicsit szívatni akartalak - sóhajtottam. - Bocsánatkérés elfogadva - mondtam halvány mosollyal az arcomon, majd hirtelen témát váltottam. Nem vacillálhattam, minél hamarabb Kami kiszabadításán kellett dolgozzak. - Kami hatra haza kell érjen... Addig segítesz? - kérdeztem végül.
- Benne vagyok - vont vállat lazán. - Azt viszont tudnod kell, mit kérnének cserébe érte. Estig tartanák fogva, Püskijék telkén. Igazából nem ti kelletek nekik, hanem a Pirosak bandájától akarnak dolgokat.
- És nekünk ahhoz mi közünk van? - értetlenkedtem.
- Semmi. Hónapok óta kérjük őket, hogy hadd legyünk mi is a félig felépített háznál, de nem mondják el, hogyan jutottak be oda úgy, hogy a nagyok is beengedték őket. Püski szülei mérgesek, amiért mindig ott vagyunk, és új helyet kell keresnünk. Az a romház a környék legjobb bandahelye, a Pirosak pedig nem is teljesen környékbeliek, nem illeti őket.
- Akkor miért nem egy Pirost ejtettetek túszul?
- Barnusék tudják, hogy Eszti nővére is Piros, és ez így könnyebb volt.
- Jó... Jó... De valami hiányzik! - mondta az ajkát harapdálva.
Felpattant, Kami fiókjaiban kezdett el turkálni. Nagy rumlit csinált, és láttam Kami arcán, hogy nem tetszik neki a dolog, de nem szólt semmit. Végül én odaszóltam neki egy "Óvatosabban"-t, mire Pepe csak grimaszolt. Végül pár kis kosárkát átfésülve előhúzott egy ezüstszínű karkötőt, amin csomó kabala volt. Az unokatesójától kapta, és azóta minden ünnepkor kapott rá új kabalákat, már korábban mutatta nekem. Kicsit irigyeltem is miatta, az én unokatesóim kicsik, és a nevemet se tudják kimondani rendesen, mindig Bojszinak hívnak, és az az ajándékom, hogy vigyázhatok rájuk, amíg anyuék bemennek a nagyvárosba.
Kami felvette a karkötőt, és tudtuk, hogy készen van. Pepe is elégedetten bólintott, Kami is mosolyogva méregette magát a szobája falán felakasztott tükörben. Sajnos, a nehezén még nem voltunk túl. Kata hamarosan csengetett, hogy együtt sétáljunk a Kilátóhoz.
Biciklivel akartunk menni, de én sajnos gyalog mentem Kamiékhoz. Végül Kata biciklijének a hátuljára ültem, és úgy mentünk el a Hegy aljáig. A Hegyen felfele nagyon fárasztó a bringázás, szóval a nagyiék telkénél, ami a Hegy alján van, leraktunk a biciklijeinket. Amúgy is túl feltűnő lett volna, ha a Bádtálok megtalálják a bringákat a Kilátó környékén. Ahogy fölfelé sétáltunk, Kami végig nagyon ideges volt, alig szólalt meg. Pepe végig arról fecsegett, hogy ő anyukája Glamúr nevű újságában mindenféle érdekes dolgot olvasott a randizásról. Kata végig grimaszolt és fújongott. Ahogy sétált, észrevettem, hogy a zsebében lapul valami fadarab.
- Mi van a zsebedben? - kérdeztem Katától.
A lány büszkén húzta elő a fadarabot, ami egy csúzli volt. Másik zsebéből előhúzott egy rücskös kavicsot, amit a fél kezében kezdett el dobálni fel-le.
- Majd megtanulják ezzel, hogy ne packázzanak a Rókákkal - vigyorgott Kata, azzal a tipikus Katás gonosz mosollyal.
- Te megvesztél? Ezzel komolyan megsebezhetsz valakit! - kiáltottam Katára, akinek cseppet sem tetszett a viselkedésem.
- Komolyan véded a Bádtálokat? - hitetlenkedett Kata.
- Nem szívelem őket, de azért nem akarom megölni egyiküket se! - vágtam rá.
- Ti tudjátok - húzta a száját a lány, és elszontyolodva visszamélyesztette a csúzlit a zsebébe.
Ahogy a Kilátó közelébe értünk, én, Pepe és Kata leváltunk Kamitól. A fák közé sétáltunk, és elbújtunk egy olyan helyre, ahonnan tökéletesen ráláttunk a Kilátóra, de mégsem voltunk észrevehetők. Hallótávolságon belül telepedtünk le, így tudtuk követni az eseményeket. Visszafojtott lélegzettel figyeltünk, ahogy Kami szépen lassan a Kilátóhoz sétál. Tomi ott állt már, és várt rá, a fejét lehajtva a cipőjét bámulta. Nem tűnt túl feldobottnak, az egész nagyon furcsa volt, és éreztem, hogy valami nincsen rendjén. Nagyot nyeltem, szinte olyan ideges voltam, mint amilyen Kami volt. Legalábbis ő nagyon annak tűnt, ahogy lassan, kimért léptekkel Tomi felé sétált. A mozgása is olyan természetellenes volt. Tomi észrevette ahogy közeledett, felnézett, de még mindig nem mosolyodott el, sőt, valamiféle csalódás suhant át az arcán, mintha nem akarta volna, hogy Kami elmenjen a találkozóra.
- Szia Kami... - köszönt Tomi.
- Szia! - köszönt vissza Kami hangosan.
Tomi hirtelen Kamihoz lépett, és egy pillanatra azt hittem, puszit akar adni neki. De nem azt tette. Valamit súgott neki, mire Kami szemei elkerekedtek. Nem az a jó fajta döbbenet volt, úgy tűnt le volt sújtva! Hirtelen elkezdett futni, a Kilátótól el, mire hirtelen egy csapat Bádtál jelent meg a Kilátó mögül, a domb felől, és ők gyorsabbak voltak, mint Kami. Mi sem maradhattunk tétlenek, előugrottunk a rejtekhelyünkről, felfedve a kilétünket, és utánuk eredtünk. Tomi nem futott, vele az egyik Bádtál - pontosabban Liz - kiabált.
- Te idióta, mi a fenét mondtál neki? Hagynod kellett volna, amíg bekerítjük! - üvöltözte, mire Tomi csak összefont karral állt, leszegezett tekintettel.
- Nocsak, itt vannak a Vörös Fókák! - röhögött Hegyó.
- Ti szemetek! Mégis mit képzeltek magatokról?! - üvöltöttem utánuk.
Püski, Hegyó és Leó gyors futók voltak, hamar utolérték Kamit. Megragadták a karját, Kami küszködött, de nem tudott kiszabadulni. Megpróbálta megharapni Hegyót, aki még időben elrántotta a kezét, és csak lökött egyet Kami fején.
- Kami a miénk, ha meg akarjátok kapni, váltságdíjat kell fizetnetek, Fókák! - kiáltotta Hegyó.
Kata elővette a csúzlit, ellőtte a követ, ami Püski lábát találta el. A világos szőke hajú fiú felordított a fájdalomtól, mire Kata csak nevetett, de nem állította meg őket, Püski meg sem mozdult. Kami kapálózott, de hiába. Mi nem mertünk közelebb menni, nehogy elkapjanak. Kata messzebbről csúzlizott, de csak kisebb kavicsokat talált, amikkel már nehezebb volt célozni, és nem is okozott nagy fájdalmat nekik. Mindenki kiabált, rohangált, hatalmas volt a kavalkád, Kami pedig már majdnem sírt. Minden gyorsan és hirtelen történt, alig tudtam követni az eseményeket. Annyit tudtam felfogni, hogy Kamit elfogták, és el akarják rabolni. Kétségbeesetten odarohantam Kamihoz, hogy segítsek neki, de rögtön elém állt egy Bádtál, pontosabban Liz, és nem engedett oda. Liz magasabb volt nálam, és talán erősebb is. Kami utánam kiáltott, hogy segítsek, én viszont tétlen voltam, ami nagyon felidegesített. Ami hamar feltűnt, hogy egy Bádtál hiányzott. Megszámoltam őket, és biztos voltam benne, hogy nem volt teljes a létszám.
Hamarosan Barnus bukkant fel az út másik oldaláról, azzal a biciklijével, aminek a végére csatolható egy kicsi szekérszerűség. Azzal szokta az almazsákokat is hozni a nagybácsijuk almaföldjéről. Kamit berángatták a szekérre, Püski is beült oda, hogy ne tudjon Kami kiugorni. Kami sipítozott, a Bádtálok pedig kiabáltak rá, hogy nyugodjon meg. Nem éppen a legjobb módszer egy ember lényugatásara, hah! Hallatlan! Barnus persze nem volt olyan erős, hogy mindkettejüket el tudja bírni, csakhogy a Kilátótól a Hegyen csak lefelé kell menni, és ott simán gurulhattak lefelé. Villámgyorsan suhantak el mellettünk, Pepe csak úgy ide-oda kapkodta a fejét földbe gyökerezett lábbal. Én próbáltam eléjük állni, de Barnus csak kikerült, és azt hiszem komolyan megsérültem volna, ha elüt. Próbáltunk utánuk futni, de gyalog nem sokra mentünk. Eszembe jutott, hogy Kami bringával jött föl, így gyorsan a Kilátóhoz futottam, ahova azt kitámasztotta. Csakhogy annak már hűlt helye volt, egy Bádtál lenyúlta. Mérges voltam, tehetetlen. A többiek már lefelé futottak, Pepe és Kata reménytelenül rohant Barnusék után, hangosan szitkozódva és fenyegetőzve. Kata a legrondább csúnya szavakat vágta a Bádtálok fejéhez, de ők csak kinevették. Akkor már kevésbé nevettek, mikor Kata eltalálta Leó fejét fadarabbal. Pár Bádtál bringával követte Barnusékat, kivétel Tomi, aki lazán gyalogolt utánuk, zsebre vágott kézzel. Mivel más már nem maradt fent, szóba elegyedtem vele, hátha kihúzok belőle valami információt.
- Hé, Tomi - léptem oda hozzá kisvártatva.
- Mi van? - förmedt rám a fiú.
Úgy tűnt ő nem volt olyan diadalittas hangulatban, mint a kárörvendő társai.
- Mi volt ez az egész? - néztem rá az arcát fürkészve.
Tomi egy ideig nem válaszolt, csak sétált lefelé némán, összeszorított ajkakkal, az úton heverő kavicsokat rugdosva, amiket valószínűleg Kata dobált szét. Majd egyszer csak megszólalt, és szinte dőlt belőle a szó, ami elég meglepő volt Tomitól, aki mindig olyan szűkszavú és lekezelő a Rókákkal. Komolyan, még Barnus is barátságosabb szokott lenni, mint Tomi.
- Én nem ezt akartam. Az üzenetet nem is én hagytam Kaminak, hanem Püski, és semmi közöm az egészhez. Csak elrángattak ide és odaállítottak. Nem egyeztem bele a tervbe! A Bádtálok tisztességesek voltak régebben, de ez egy olcsó kis trükk, ami nem méltó a Bádtál névhez. Nem az én stílusom a sunyiskodás, ez rohadt gáz volt! - köpködte a szavakat indulatosan. - Püski úgy viselkedik, mintha ő lenne a bandavezér. Pedig már rég megszavaztuk, hogy Barnus az. Jó, persze, te nem tudod miről beszélek, mert nálatok "demokrácia" van, ami lássuk be egyáltalán nem működik... - mondta. Ajj, pedig már kezdett normálisnak tűnni!
- Egy pillanatra azt hittem kezdesz tűrhetően viselkedni - grimaszoltam. - Mit terveznek Kamival?
- Miért árulnám el? - vonta fel a szemöldökét Tomi.
- Mert tudom, hogy te se tartod ezt az egészet helyesnek, az előbb mondtad! Ha segítesz kiszabadítani, nem tudja meg senki.
- Ja, mert a híres Borsi, a Rókalány a becsületéről híres - gúnyolódott Tomi.
- Te tudod, Tomi. Akkor maradj olyan szánalmas féreg, mint a többiek! - vágtam rá, és felgyorsítottam lépteim, otthagyva a lassan slattyogó Tomit.
És én még azt hittem most az egyszer ésszerűen gondolkodik egy Bádtál! Na még mit nem. Tomi is pont olyan, mint a többiek, és legalább most már ezt Kami is tudni fogja, és nem fog többet vele Facebook-on beszélgetni. Tomi meg megérdemli, chateljen magával.
- Borsi! - kiáltott utánam Tomi, mikor már messzebb voltam tőle.
- Igen? - néztem hátra.
- Várj! - mondta, és odarohant hozzám. - Bocs, bunkó voltam.
Felvontam a szemöldököm.
- Hát, igen, az voltál - mondtam összefont karral, méregetve őt.
- Másodjára nem fogok bocsánatot kérni, ne is várd - vetette oda gyorsan.
Forgattam a szemem.
- Nem is vártam, csak kicsit szívatni akartalak - sóhajtottam. - Bocsánatkérés elfogadva - mondtam halvány mosollyal az arcomon, majd hirtelen témát váltottam. Nem vacillálhattam, minél hamarabb Kami kiszabadításán kellett dolgozzak. - Kami hatra haza kell érjen... Addig segítesz? - kérdeztem végül.
- Benne vagyok - vont vállat lazán. - Azt viszont tudnod kell, mit kérnének cserébe érte. Estig tartanák fogva, Püskijék telkén. Igazából nem ti kelletek nekik, hanem a Pirosak bandájától akarnak dolgokat.
- És nekünk ahhoz mi közünk van? - értetlenkedtem.
- Semmi. Hónapok óta kérjük őket, hogy hadd legyünk mi is a félig felépített háznál, de nem mondják el, hogyan jutottak be oda úgy, hogy a nagyok is beengedték őket. Püski szülei mérgesek, amiért mindig ott vagyunk, és új helyet kell keresnünk. Az a romház a környék legjobb bandahelye, a Pirosak pedig nem is teljesen környékbeliek, nem illeti őket.
- Akkor miért nem egy Pirost ejtettetek túszul?
- Barnusék tudják, hogy Eszti nővére is Piros, és ez így könnyebb volt.
A Pirosak bandája egy meglehetősen vegyes társaság volt, könnyen felismerhető tagokkal. Ha te is bandatag akartál lenni, a legfőbb kikötés az volt, hogy egy piros színű ruhadarabot kellett felvenned. Általában mindig máshol bandáztak, az utóbbi időben azonban hallottam, hogy a félig felépített háznál telepedtek le. Nos, az nem éppen egy olyan hely volt, ahová egy negyedikes lány szívesen berakta a lábát. A Pirosok között is voltak ám negyedikesek, meg fiatalabbak is, de ők sokkal züllöttebbek voltak, olyan vadak és gátlástalanok. Engem őszintén szólva kicsit meg is ijesztettek sokszor! Voltak köztük nagyok is. Jó sokan voltak, és sok tag sűrűn cserélődött le. A többségük nem környékbeli volt, sokan húsz-harminc percre is laktak biciklivel. Eszti is negyed óra bringázásra lakott tőlünk.
Az mindenképp furcsa volt, hogy a Pirosak bandája félig felépített ház körül lézengett. Nem is nagyon ismertem őket, csak innen-onnan hallottam róluk, nem voltak helyiek, nem értem miért akartak itt lenni. Különben is, abba a házba csak nagyok szoktak járni, akik állítólag cigiznek ott! Ők fújták oda azokat a graffitiket is, nem is értem hogy nem kergették el még a Pirosakat onnét. Igaz, a háznak három szintje van a pincével és az emelettel együtt, de a nagyok szeretik kisajátítani az egész területet.
Egyszer egy Bádtál állítólag az emelet falára nagyon csúnyákat írt a Vörös Rókákról, olyan dolgokat, amiket le se merek most írni nektek. Mikor meg akartam nézni azt az irományt, be se engedtek engem a nagyok, némelyikük rám kiabált, némelyikük röhögve azt mondta, hogyha beleiszom abba az üvegbe, bemehetek. Rögtön el is rohantam, mert tudtam, hogy biztos méreg volt benne! Anya mindig azt mondja, hogy milyen biztonságos ez a környék, de én mondom, ő még nem látott akkor semmit! A nagyok mérgezni akarnak kicsiket, a Bádtálok pedig mocskos emberrablós banditák! És csak úgy másik helyekről Piros bandák jönnek ide, elfoglalva a mi helyünket!
- És estig azt akarják, hogy derítsük ki, hogy hogy szerezték meg a Pirosak az engedélyt? - kérdeztem Tomitól kisvártatva.
- Pontosan - válaszolt Tomi.
- De hiszen ez esélytelen! Esztitől meg se tudjuk kérdezni, mert a nagyijánál van! - hüledeztem.
- Épp ezért kell másképp kiszabadítanunk - vigyorodott el Tomi ravaszul.
Újabb bevetést kellett kieszelnem: Kami kiszabadítását.
Egyszer egy Bádtál állítólag az emelet falára nagyon csúnyákat írt a Vörös Rókákról, olyan dolgokat, amiket le se merek most írni nektek. Mikor meg akartam nézni azt az irományt, be se engedtek engem a nagyok, némelyikük rám kiabált, némelyikük röhögve azt mondta, hogyha beleiszom abba az üvegbe, bemehetek. Rögtön el is rohantam, mert tudtam, hogy biztos méreg volt benne! Anya mindig azt mondja, hogy milyen biztonságos ez a környék, de én mondom, ő még nem látott akkor semmit! A nagyok mérgezni akarnak kicsiket, a Bádtálok pedig mocskos emberrablós banditák! És csak úgy másik helyekről Piros bandák jönnek ide, elfoglalva a mi helyünket!
- És estig azt akarják, hogy derítsük ki, hogy hogy szerezték meg a Pirosak az engedélyt? - kérdeztem Tomitól kisvártatva.
- Pontosan - válaszolt Tomi.
- De hiszen ez esélytelen! Esztitől meg se tudjuk kérdezni, mert a nagyijánál van! - hüledeztem.
- Épp ezért kell másképp kiszabadítanunk - vigyorodott el Tomi ravaszul.
Újabb bevetést kellett kieszelnem: Kami kiszabadítását.
